A POP CORN effektus

Amikor kukoricát pattogtatunk, először csak melegítjük a kukoricát. Aztán még jobban melegítjük a kukoricát. Végül még a fülünk is izzik már, a kukorica meg se mukkan. Szép csöndben csücsül a lábos fenekén, és tűri a melegítést. Alszik édesdeden. Melegszik – melegszik, de semmi mást nem tesz, nem adja semmiféle jelét annak, hogy bármi is történne vele. Nem akar bosszantani, froclizni. De hát ő kukorica, és a kukorica ilyen. Ha melegíted melegszik, és kész. Mi mást is lehetne tennie.

Aztán egyszer csak PUFFF! És egy szem kipattan a tömegből, és hírtelen hatalmasra növekszik, belép a “POP-CORN-ok” közé. De nem ám, hogy a többi menne utána. Dehogy, ismét süket csönd, mintha az csak véletlen lett volna. Valaki “meghülyült” – gondolja magában a többi mosolyogva melegedő kukorica szem. És ül a fejünkön tovább a csönd.

De mi az, ismét PUFFF! Majd PUFF – PUFFF!!! No nem mintha bármi is változott volna. Ez csak elenyésző kissebség, néhány eszement mitugrász, semmi több. Nem kell megijedni – kommentálja a kukoricák vezére – a Kukoricák, mint tudjuk NEM lépnek be a POP-CORN-ok közé. Ilyen a világ.

Ám ezt már nincs idő kihirdetni, mert az egyre sűrűbben ropogó – durrogó PUFF – PUFFF-ok között, nem lehetne meghallani, de talán már nem is lenne, aki egyáltalán meg akarná ezt hallani. Egyre több és több kukorica szem lép be a POP- CORN-ok közé, míg végül szinte az összes POP-CORN lesz. Csak pár szem marad az alján, amelyik inkább megfeketedik, mintsem POP-CORN-nak álljon. Ezt én megértem, és nagyon sajnálom, de a fekete szemek nem kerülnek majd a tálba, senki nem fog velük foglalkozni, senki nem figyel rájuk, csak az egészséges, szép fehér, hatalmasra duzzadt POP-CORN-okra.

Ilyen az ÉLET.

Így keletkezik a POP-CORN. És bár ezt elvileg mindenki tudja, mégis sokan idejekorán abbahagyják a melegítést. Lejjebb csavarják a lángot, vagy le is veszik róla a lábost. “Hisz a vak is látja, hogy ez nem lesz soha POP-CORN!” – mondják. Mások megpróbálják késsel szétpiszkálni a kukorica szemeket, valahogy rávenni őket, hogy legalább látsszanak fehérnek és nagynak… Persze ezt a kukorica szemek nem élvezik, és a piszkáló is előbb – utóbb elvágja az ujját. Aztán meg meséli fűnek – fának, hogy a kukorica pattogtatás megnyomorít, és tönkre tesz.

Nos, ez így van. Aki kitart akkor is amikor a vak is látja, hogy nem fog menni, azt elönti majd a POP-CORN, a többiek pedig…- hát nagyon sajnálom, de a többiek éhen fognak maradni. Mindenki csak a maga lábosát melegítheti, senki lángja nem érhet el a szomszéd lábosáig, így a “szalma-lángoknak” sajnos nem segíthetek.

Ja és még valami…
Nincs két egyforma szem kukorica, sem két egyforma lábos. Némelyik fajta kukorica nagyon gyorsan POP-CORN lesz, némelyik csak jóval hosszabb idő után. DE (!) olyan kukorica-tömeg még nem volt, ami a tartós melegítéstől ne vált volna POP-CORN-ná. Bár igaz, hogy mindig találni olyan szemeket, amik inkább szénné égnek, semmint hogy kipattanjanak a kellemes meleg komfort-zónájukból...

Ha tehát POP-CORN-t szeretnél csinálni,
1. nagy lábost vegyél,
2. tedd tele töménytelen kukoricával,
3. csak azokra a szemekre figyelj, amik már kipattantak,
és amíg van kipattanatlan szem:

4. NE HAGYD ABBA A MELEGÍTÉST !!!